Nia kor�bban �rt a h�zhoz. Mikor bel�pett, Zariel m�g nem k�sz�lt el; pizsam�ban �s k�nt�sben fogadta bar�tn�j�t. Meglep�dve �sszen�ztek.

– Nem volt z�rva, ne haragudj.

– Elfelejtettem bez�rni, pedig keresztap�m mindig nyaggatott minden nap.

Nia m�g mindig le volt d�bbenve, �szre se vette, mennyire lefogyott bar�tn�je.

Mindig mindent megbesz�ltek, de most volt valami m�s: az arca s�padt volt, mintha �r�kon �t s�rt volna.

– Zariel, mi a baj?

– Ne agg�dj, felveszek valamit, �s mehet�nk. E-mailt �rtam, nem voltam j�l este.

– Arr�l volt sz�, elmondasz mindent, k�rlek.

Zariel mosolyt er�ltetett mag�ra, fel�llt, majd miut�n megsimogatta bar�tn�je v�ll�t, elsietett.

– Az id� megold mindent, nyugi – a zuhanyz�ban gyorsan �sszekapta mag�t. A haj�ra nem jutott id�, felkapta a sapk�j�t, a t�sk�j�t, amiben benne volt minden, v�g�l a kis t�sk�j�ba tette a h�rom levelet �s a p�nzt�rc�j�t.

– Gondolkoztam, hogy kocsival mehetn�nk, de havaz�st mond – jegyezte meg Nia. De kil�pve a taxi m�r v�rta �ket.

– Erre a c�mre, k�rem – mutatta Zariel. A taxis b�lintott, �s miut�n be�ltek, siet�sen elindult.

Egy �r�ba telt az �t. Nia szerette volna tudni, mit titkol bar�tn�je, v�g�l maradtak a r�melm�letek: s�lyos betegs�gt�l eg�szen a hal�lig. Igen, tal�n meghalt valaki, aki k�zel �llt hozz�. Csak pozit�van – mantr�zta mag�ban.

Miut�n kifizett�k, �s elindultak a meg�ll� fel�, egy-k�t id�sebb v�rakozott csak. Hogy elterelje a figyelm�ket, v�gre tal�lt egy t�m�t.

– Azt olvastam, k�zlekedik m�g vonat itt. Aff�le retr� �lm�ny miatt hagyt�k meg, javar�szt az id�sek miatt.

– A pap�ron azt �rt�k, hogy a tizenegy �r�s a mi�nk. Agg�dom, havaz�st is mondtak. Hol sz�llunk meg, ha elakadunk?

– Erre nem is gondoltam – d�bbent le Nia. – Annyira be voltam p�r�gve.

– J�, hogy nincs sok t�sk�nk, de ez is az�rt van, mert sz�lt�l, ne tegyek sok mindent.

– Zariel, igaz, t�l van, de csak lehet mosni, vagy kapunk ruh�t, ha m�r elh�vtak.

– Na igen. Na menj�nk a peronhoz.

– M�g j�, hogy egy van. Eml�kszel, mikor Sv�dorsz�gban majdnem elt�vedt�nk?

Ekkor Zariel hangosan felnyer�tve r�h�gni kezdett. Nia megk�nnyebb�lt: v�gre nevetett bar�tn�je, ennek k�sz�nhet�en megjelent egy kis p�r is az arc�n.

– Lehet azt elfelejteni? „K�rem, kalauz �r, testem-lelkem megszexelheti, csak seg�tsen, honnan megy a vonatunk."

– Elfelejtetted v�gigsim�tani a tested! – tette hozz� kuncogva Nia.

– Eml�kszel? M�g a cick�im is felpakoltam a cicitart�ba, hogy tuti seg�tsen.

– Szeg�ny b�csi a sz�v�hez is kapott, azt�n mondta, vihar gyorsas�ggal h�zzunk a nyolcas v�g�nyhoz, m�g el nem patkol a l�tv�ny miatt.

– Ennyi marhas�got! F�radt voltam – t�r�lte ekkor meg szemeit Zariel.

– Pasi, valami illyr fick�t �j�ts be, h�tha.

– Nem szeretem a nagy virslit – jegyezte meg ekkor halkabban Zariel.

– What? A k�nyvben mindenkinek nagy �s hatalmas, neked is az duk�l!

– Nem vagyok �n Songok�, hogy p�rgetve azt kiab�ljam: K�m�, H�m�, H�!

– Dehogy nem, az ablakba kil�gat�st kihagytad...

– J�zus, azt k�ne m�g! Amat�r�k!

– Im�dlak – r�ty�g�tt ekkor Nia.

Ekkor a t�volb�l �les vonatf�tty zavarta meg �ket. A nagy, kopasz f�k m�g�l el�t�nt a mozdony �s vagonjai; mindene fekete volt, arany d�sz�t�sekkel, mintha egy r�gi filmb�l l�pett volna ki. Kom�tosan meg�llt, lesz�llt a kalauz, majd r�juk n�zett.

– Jegyeket, k�rem – Nia pislogva r�n�zett bar�tn�j�re, aki �tny�jtotta. A f�rfi kezelte �ket, majd felmutatott. – T�z perc, �s indulunk.

– Eln�z�st, ez t�nyleg odamegy, ahova sz�l a jegy? – k�rdezte ekkor Zariel.

– Tudja, h�lgyem – k�sz�r�lte meg a tork�t a kalauz. – Az a v�g�llom�s, de ezt csak kevesen tudj�k. A nagy �r m�r v�rja �nt. K�rem, sz�lljon fel, ha j�nni akar.

Zariel ekkor m�r egyre jobban kezdte elhinni, hogy ez az eg�sz val�ban nem egy olcs� tr�kk. Nia azonnal felsz�llt, � pedig k�vette bar�tn�j�t. A kabinjukhoz k�s�rte a kalauz, �s mikor kinyitotta az ajt�t, v�gigmutatott.

– Hidegek az �jjelek, vannak takar�k. A nap els� sugaraival hozz�k a reggelit, ahogy az eb�det d�lben, �s �jjel a vacsor�t is. A mosd� k�zvetlen�l itt van �n�k mellett. H�romnapos lesz az �t, b�rmi van, azzal a s�rga karral jelezzenek, akkor j�nni fog egy felszolg�l�. J� utat k�v�nok.

A f�rfi els�t�lt, Nia pedig vis�tva lehuppant a kis sz�kre. Kerek szemekkel figyelte bar�tn�j�t, aki bez�rva az ajt�t m�g�tt�k, elkezdte levenni a kab�tj�t.

– Hihetetlen, cs�pj meg, ez most t�nyleg megt�rt�nik?

– M�g mindig nehezen hiszem el – felelte s�hajtva, majd lehuppant a bar�tn�j�vel szemben lev� sz�kre. – Viszont most m�r nincs vissza�t. Vajon az �gyunk a fotelb�l kih�zhat�? – gondolkodott el.

– Hamarosan megtudjuk, ahogy minden m�st is. Induljunk m�r el! – Nia teljesen fel volt p�r�gve, m�g bar�tn�je a p�l�ja al� ny�lt, �s meg�rintette a med�lj�t.

– Velaris, j�v�k m�r – suttogta ekkor. Mintha csak a vonat is erre v�rt volna, lassan elindult.

 

El�t�sek, sz� ism�tl�sek, jav�tva: 2025.11.02.