A h�rom nap hamar elsz�llt, Nia kerek szemekkel figyelte a hatalmas hegyeket, a t�jat, a fenyveseket �s a messzibe ny�l� kopasz f�kat.

– Hatalmas ez a vil�g – jegyezte meg ekkor Nia.

– Annak kell lennie – felelte ekkor mosolyogva Zariel. – Csak gondolj bele, ha val�ban �l mindenki, csak m�shol, mondjuk egy m�sik vil�gban.

– P�rhuzamos dimenzi�k, de kir�ly!

– Valami olyasmi. �gy gondolom, hogy a vil�g lehet maga az id�, �s m�shogyan hat az ottaniakra, mint a F�ld�n.

– Hmm, ezt fejtsd ki – k�rlelte, bar�tn�je pedig ekkor kuncogva b�lintott.

Nia mindig is tudta, ami�ta ismert�k egym�st, ha a bar�tn�je felhozott egy te�ri�t, annak nagy val�sz�n�s�ggel igaza is van. Nem egy h�resebb kir�lyr�l der�lt �gy m�r ki az eldugott jegyzetekben, hogy bizony volt �r�k�se, csak a h�bor�k �s a folytonos csat�roz�sok miatt gondosan el voltak rejtve ezen szem�lyek. Akkor Nia �gy gondolta, pontosan az�rt j�rtak �gy, mert n�h�nyan r�j�ttek, hogy mindent elveszthetnek, de a v�rvonalat nem. �gy volt olyan, aki elb�jtatta valamelyik �ccs�t vagy h�g�t a k�zn�p k�z�, �s ezen fontos emberek a mai napig rejtve �lnek.

– Bizonyos olvasatokban, amik r�nk maradtak a t�rt�nelemben, a r�gi k�nyvt�rakban tal�ltam elm�leteket. Olyanokr�l is volt sz�, hogy az id� valahogy lassabban telik m�s vil�gokban, s�t az �vszakok is m�sak – felelte ekkor Zariel.

– Ilyenkor sajn�lom, hogy emberek vagyunk a F�ld�n. Csod�latos ez az �rintetlen t�j – �muldozott Nia.

– Igen, de megvannak a maga vesz�lyei is, ne feledd. Itt m�r vannak olyanok, akiknek k�pess�g�k is van, �k �gy sz�letnek, m�g m�sok bizonyos t�rgyaknak k�sz�nhet�en birtokolnak valamit.

– J�, de mi csak j�v�nk �s megy�nk, ez volt a lev�lben.

– Te pontosan azt felelted, ha ez val�ban Velaris, akkor maradsz – eml�keztette nevetve Zariel.

– Mert te nem maradn�l Cass kedv��rt?

– Ejnye, – c�c�g�tt ekkor, Nia pedig kerek szemekkel figyelte. – Ne feledd, hogy Nesta p�rja, tudod, ki �. Lady of Death, nem m�rges�ten�m fel. Nem, nem �k egy p�r.

– Akkor Az? – k�rdezte ekkor rem�nykedve Nia.

– Jaj, bar�tosn�m, itt mindenkinek megvan a p�rja, meg azt�n... ember vagyok, kinek kellen�k �gy? F�leg nem egy Illyr harcosnak, akinek hosszabb �lete adatik.

– Mi�rt akarsz hazamenni? Mi v�r t�ged haza?

– M�r senki, rajtad k�v�l – felelte ekkor, elfordult, �s kifel� b�mult az ablakon. Nia megd�bbenve figyelte.

– Ez�rt menek�lt�l Sk�ci�ba? Mert a keresztap�d... – ekkor a n� b�lintott.

– Mi�rt nem mondtad el? L�ttam, b�nt valami, de olyan gondosan elrejtetted.

– Durn nem ideval� volt – felelte ekkor, vett egy nagy leveg�t, �jra bar�tn�j�re n�zett. – Mes�lt nekem egy vil�gr�l, ami nagyon hasonl�tott a k�nyvben meg�rtakhoz, de azt hittem, v�letlen egybees�s. Most viszont, ha t�nyleg megegyezik a le�r�sa, akkor utols� k�v�ns�g�nak eleget kell tennem.

– A keresztap�d? Lehets�ges? – Nia ekkor led�bbent, a bar�tn�je pedig alig l�that�an, de b�lintott.

– Ha ez igaz, de sohasem mes�lt �gy nekem. A sz�leim meghaltak, �s csak � maradt. A biztons�gom miatt a F�ldre hozott, igyekezett norm�lis �letet adni. Szeretett �rorsz�gban �lni, de az itteni �let szerintem m�shogy hatott r�.

– Zariel, nem lehet, hogy beteg volt, �s ez�rt d�nt�tt amellett, amit megl�pett?

– Akkor meg f�leg teljes�tenem kell a v�gs� k�v�ns�g�t, amit lev�lben meghagyott nekem. Vigyem oda, ahol sz�letett, de a hely, fogalmam sincs, merre van. Tal�n Rhys vagy a feles�ge seg�tenek.

– B�rmi is lesz, melletted �llok – �g�rte ekkor meg bar�tn�j�nek.

– Bar�tok �r�kre – fogta meg ekkor Nia kez�t.

– Azok, �g�rem – fogadta meg, noha m�r vagy h�sz �ve azok voltak. Minden egyes �vben megfogadt�k, hogy mint a j� testv�rek, egym�snak ott lesznek.

A vonat v�gre meg�rkezett a harmadik napon. Amikor lesz�lltak a t�sk�kkal, a k�t hatalmas alak a j�r�kel�k k�z�l hamar kit�nt. Nia ekkor led�bbenve vette �ket �szre, de az, amit v�rt, teljesen megv�ltoztatta minden elv�r�s�t.

– Az ott... t�nyleg j�l l�tok? – Zariel pedig led�bbenve b�multa a hatalmas harcost.

– Azriel, mellette pedig maga Rhysand.

A k�t f�rfi k�zelebb s�t�lt, de Rhys arc�n l�tszott, hogy valami nincs rendben. R�n�zett bar�tj�ra, mintha gondolatban kommunik�ltak volna, v�g�l az �rny�nekes jobb kez�vel el�re mutatott.

– K�rlek, k�vessetek minket. � itt az �jszaka ura, de gondolom, erre m�r r�j�ttetek.

– Ez egy �lom – felelte Nia, aki m�g mindig led�bbenve b�multa �ket.

– Lehet, �lmodsz is, kicsi Nia – felelte ekkor Rhys. – Egy �lom lesz, �s mire fel�bredsz, visszakapsz mindent, ami volt.

– Vuduzhatod, � olyan szinten akar itt maradni, hogy semmilyen tr�kk nem hat r� – jegyezte meg ekkor Zariel p�kerarccal, majd megindult az ir�ny fel�, amerre Azriel mutatott.

– Nem vagy v�letlen�l rokona Nest�nak? – kacagta el mag�t Az, mire Rhys komoran r�n�zett. Bar�tja gyorsan megk�sz�r�lte a tork�t, de a szemeiben m�g ott volt a nevet�s csillog�sa.

– Erre, gyertek – mutatta az utat, Rhysand pedig z�rta a sort.
Ahogy bel�ptek Velaris hat�r�ra, v�ratlanul elkezdett nagy pelyhekben esni a h�. Mind a n�gyen meglep�dve vett�k �szre ezt a jelens�get, majd az �jszaka ura ekkor Zarielre pillantott. Nem sokkal ut�na biccentett, mintha valamit tudom�sul vett volna, amire gondolt.

 

Jav�tva, el�t�sek, �s sz� ism�tl�sek miatt ekkor: 2025.11.02.