Zariel lassan v�gigsim�tott az �j f�lein. Kellett egy kis id�, m�g felfogta, mi is t�rt�nt. A l�bai hosszabbak lettek, akad�lyt jelentett fel�llni az �gyb�l, de Run seg�tett neki. Nem volt t�k�r, m�gis �rezte minden porcik�j�ban, hogy valahogy m�s lett. Az Illyr f�rfi csak b�mult, nehezen j�ttek szavak az ajk�ra. Zariel, nem is kellettek pont akkor.

A h� �pp nem esett, Run pedig biztatta a n�t, hogy ha k�nny�tenie kell mag�n, jobb, ha most teszi. Zariel ahogy kil�pett, elesett a nagy h�ba. Nem akart belegondolni, mekkor�t nevethet rajta az Illyr f�rfi, de � szel�den felseg�tette, elk�s�rte a legk�zelebbi f�ig. Illedelmesen h�tat ford�tott, megv�rta m�g elv�gzi a n� a dolg�t, majd visszas�t�ltak a s�tor meleg�be.

Zariel le�lt az �gyra, Run sz�r�tott h�st �s valamilyen keny�rf�l�t ny�jtott �t neki. A n�nek az els� harap�s ut�n ink�bb, van�li�s keksz �z�t juttatta esz�be. Betakar�zott, Run f�z�tt egy j� meleg te�t, kicsit kiette h�lni, addig � maga is els�t�lt k�nny�teni mag�n. A sz�l �jra felt�madt mire vissza�rt, dideregve kezeit a t�z fel� emelte. Zariel nem sz�lt, figyelte csak, mikor felmelegedett �tny�jtotta a te�kat, amik pont kell�h�fokra h�ltek. A n� szel�den v�gig sim�totta a kez�t, �sszen�ztek, Run lassan le�lt, �s kortyolni kezdte a te�j�t.

– Nem tudom, mi�rt, de csak �n �rzem azt, hogy tal�n nem is Tamlin mozgatja a sz�lakat? – pr�b�lta Zariel megt�rni a csendet kett�j�k k�z�tt.
– B�rki is, siker�lt el�rnie, hogy Velaris hadban �lljon a Holtak ur�val – felelte a f�rfi kem�nyebb hangon. – Ugyanakkor k�v�ncsi vagyok, kire gondolsz.

– Elaine, a gyan�m az, hogy � nem tiszta. Mindig is csendes volt, de most, t�ls�gosan fesz�lt volt, alig v�rta, hogy elt�nj�n.
– Zariel – kezdte szel�debb hangon Run, – nem ismerem �ket �gy, sem Velarist. Az eltelt napok alatt t�ged �s Ni�t volt r�szem jobban megismerni. De az biztos, hogy ha Feyre saj�t h�ga �rult el minket, annak sok�ig nyoma lesz.
– Tudom. – Ni�ra gondolt ekkor vajon mi lehet vele? A vele szemben �l� mintha megint csak a gondolataiba olvasott volna: megsimogatta a n� bal k�z fej�t.
– Ne agg�dj, lehet Mantusz kem�ny �s faragatlan, de nem b�ntja Ni�t. T�rsat szeretne mag�nak, olyat, aki, ha az id� engedi, bel� szeret. Nem fog azonnal neki esni, �s k�vetel�zni.
– Tudod Run, az �letem �gy telt el, hogy vele. Egym�snak seg�tett�nk, ha szerelmi csal�d�sunk volt, akkor is. Tudom, f�j neki, hogy nem mondtam el, mennyire f�j ap�m elveszt�se. Pr�b�ltam azt mutatni, hogy minden rendben, de Durn ut�n... – ekkor megakadt, majd gyorsan hozz�tette: – Ap�m hal�la ut�n mintha �n magam is meghaltam volna.
– K�rdezhetek valamit?
B�lintott. � megfesz�lt, megk�sz�r�lte a tork�t. Zariel �rezte ahogy a f�rfi megfesz�l, lehet zavarban is volt. Igen, �s ha �gy van, pont miatta, ez a nagy darab f�rfi? K�v�ncsi volt, mit szeretne k�rdezni.
– Mi�rt k�t�tt�l alkut mag�val a hal�llal? Nem akart�l tov�bb �lni?
– Jogos a k�rd�sed. – Vette egy m�ly leveg�t. – Azt hiszem, elegem lett az �letb�l.
– M�g annyira fiatal vagy – r�zta meg a fej�t. – B�rmi v�rhat r�d. F�leg, hogy k�zeledik a Feh�rasszony �nnepe.
– Mi? – meglep�dve figyelt r�. Run ekkor elkacagta mag�t.
– Amikor megaj�nd�kozzuk egym�st a feld�sz�tett fa alatt.
– Mi kar�csonynak h�vjuk, m�shol Yule – feleltem. – �gy nem volt ismer�s a n�nek, de most m�r legal�bb tudta, hogy m�shogyan h�vj�k.

– Mi Ni�val mindig megaj�nd�koztuk egym�st. De id�n... – vett egy m�ly leveg�t, majd lassan kif�jta.
– Jussunk vissza Velarisba, a jelenlegi helyzet nem engedi. Amint el�ll a havas id�j�r�s, mehet�nk tov�bb.
– De att�l � m�r nem lesz velem – �reztem, ahogy �sszeszorul a sz�vem. – Nem hiszem, hogy �r�ln�k neki.
– Az els� ilyen �nneped itt lesz. K�rlek, ne hagyd ki. Adj neki egy es�lyt, �s hidd el, t�nyleg, Nia ott van a sz�vedben.

– Az els� ilyen �nneped itt, k�rlek, ne hagyd ki. Adj neki egy es�lyt, �s hidd el t�nyleg, Nia ott van, a sz�vedben. �gy azon az �jjelen veled lesz.

Ahogy Run kimondta a szavakat, a t�z hirtelen megmozdult. A l�ngok mintha alakot �lt�ttek volna, egy n��t, aki egy pillanatra r�m n�zett. Hirtelen elt�nt, miel�tt hozz� sz�lhattam volna.
A sz�vver�se felgyorsult.
– L�ttad? – k�rdezte halkan. A f�rfi pedig azonnal b�lintott.

– Bar�tn�d jelent meg, pr�b�lt �zenni neked, �rez t�ged.

A n� sz�ve egy pillanatra kihagyott. Arra gondolt, hogy Nia, lehets�ges, hogy most ny�lt meg?
Run letette a b�gr�j�t, �s lassan fel�llt. �rny�ka hossz�ra ny�lt a falon, mintha a t�z maga is meghajolna el�tte.

– � ember, de biztos vagyok benne Mantus itatott vele valamit, hogy nyitva �lljon a m�gi�ra �s a Szaturnuszi �letre. Ne feledd, hogy rejtve volt�l, neked is, az igazi �ned, a benned l�v� er� m�g csak most �bredezik.
A l�ngok ism�t megremegtek, �s a leveg� lassan kezdett leh�lni. Ujjaim hegy�n megjelentek az apr� j�gcsillagok, halv�nyan, de tagadhatatlanul ott volt.

Run lassan elmosolyodott, b�r a mosoly. A n� kardja fel� figyelt, �jf�nyt most nem reag�lt az apr� jelens�gre.

– Sz�val j�g lenne a k�pess�gem? Nem akarok Elsa lenni.

– Elsa? – pislogott nagy kerek szemekkel ekkor elkuncogtam magam.

– Egy mes�ben hercegn�, j�g az ereje.

– A j�g v�zb�l lesz, a hideg miatt fagy meg, szerintem neked m�s a k�pess�ged. Mikor jelentkezett el�sz�r?

– A Sz�l h�z�n�l, fent, a t� befagyott, b�r, ha jobban belegondolok – ekkor a meg�rkez�se jutott esz�be mikor a h� a semmib�l elkezdett hullani, lehet m�r akkor mikor ide�rtek.

– Viszont ott jelentkezett er�sebben, azt tudtad, hogy egykor Thassala kir�lyn�nek is ez volt a k�pess�ge? Majd a lesz�rmazottjainak, kikb�l voltak Illyr harcosok �s harcosn�k.

– Nem ismerem �t, ki volt?

– Thassala olyan, mint Nesta, csak h�rom kell�k n�lk�l. Neki nem kellett Maszk vagy h�rfa, korona v�gk�pp nem. � maga kov�csoltatta ezeket az eszk�z�ket mikor kezdett �regedni. Noha minden erej�t elvesztette, de a hal�l h�rom erekly�je tov�bb �lt. �gy gondolom, hogy a te k�pess�ged m�s, a tavat nem csak befagyasztod, k�pes vagy fel�leszteni azokat, akik meghalta a v�zben. Mert mik is Nesta t�rgyai?

– H�rfa – felelte azonnal – a t�r �s az id� felett uralkodik.
K�pes ajt�kat nyitni a vil�gok, helyek, s�t id�s�kok k�z�tt. Minden h�rja m�s-m�s kaput vagy val�s�got nyit meg.

– �gy van, mi a korona? – k�rdezte tov�bb Run.

– Az elme �s az akarat felett b�r hatalommal. A visel�je uralni tudja m�sok elm�j�t, parancsolhat nekik, �s befoly�solhatja az �rzelmeiket is. De nekem nincs ilyen k�pess�gem. – felelte ekkor Zariel.

– M�g – pontos�tott szel�den Run – na �s a maszk?

– A hal�lhoz k�t�dik. Ha valaki felveszi, k�pes felt�masztani a holtakat, �s azok engedelmeskednek neki. Nagyon vesz�lyes, mert a visel�je �s a hal�l k�zti hat�r elmos�dik.

– A t� reag�lt r�d, befagyott, de legk�zelebb, ha v�z k�zel�be leszel �s kikapcsol a fejed, vagy szomor� leszel, lehet m�shogyan fog reag�lni.

A sz�l er�sebben megrezegtette a s�trat, mintha a t�l maga figyelne. Run arca komor lett, de nem f�lt. Csak n�zte a n�re, a tekintet�ben egyszerre volt �vatoss�g �s k�v�ncsis�g.
Zariel len�zett a kez�re, a j�gcsillagok m�r nem halv�nyultak el, ellenkez�leg. Finom mint�zatot kezdtek rajzolni a b�r�re, mint fagyvir�g az ablakon. Hideget kellett volna �reznie, m�gse f�zott.

A t�z l�ngjaiban k�pek suhantak �t. Nia arca, a nevet�se, ahogy a haj�t f�jta a sz�l. Zariel hallotta a hangj�t:

„Ne f�lj t�le, Zariel. Ez mindig is a r�szed volt."

Egy pillanatra a sz�ve hevesen vert, a j�gmint�k pedig felizzottak. Sz�n�k feh�rb�l, k�kre v�ltoztak, olyann�, mint a hajnal el�tti �g. A s�tor fal�n megfagyott a d�r, k�rben apr� csillan�sok t�ncoltak. Run csak suttogni tudott:
– Ez, nem egyszer� j�gm�gia hanem l�lekhez k�t�tt er�. A f�jdalmad form�lja.

A n� megborzongott, b�r nem a hidegt�l. A j�g lassan elp�rolgott a b�r�r�l, de a hely�n ott maradt valami, egy halv�ny, ez�st�s nyom, mintha maga a t�l �rint�se pecs�telt volna meg.

– Ha a f�jdalom t�pl�lja, mi t�rt�nik, ha egyszer m�r nem f�j? – k�rdezte halkan.
Run egy pillanatig hallgatott, majd k�zelebb l�pett, tekintet�t nem vette le a n�r�l.
– Akkor megtanulod uralni. �s a f�jdalom hely�t �tveszi az er�.

:: 2025 Novemberi h�v�sz� Gyan�

:: K�sz�n�m a korrig�l�sok javaslat�t: 2025.11.10.