Nesta neheztelve n�zte az �j, nem v�rt vend�get. Az alku, amit kital�ltak a f�rfiak se igen gy�zte meg. Cassian k�nnyebbnek l�tta a jelenlegi helyzetben ink�bb az els�t�lni man�vert. � �gy nevezte, katona volt, hadvez�r, ekk�ppen is gondolkodott. Zariel az ablakon b�mult kifele, gondolataiban �ppen bar�tn�je k�r�l j�rt. Kint, a h�zak k�m�ny�ben vastagon sz�llt a f�st. A v�rakoz�s neh�z volt, de a vihar nem engedte, hogy Hunt tov�bb induljon.

– Uralkodnod kellene magadon – jegyezte meg v�ratlan Neste az ablak el�tt �ll�nak.

– Nem csin�lok semmit – figyelt h�ledezve r� Zariel.

– Minden, ami benned van, indulatok, d�h, vagy m�s, fegyver. Emiatt lehet vihar is.

– Mondan�m azt ut�llak a gondolat miatt, de igazad van. Az �rkez�s �ta sok minden t�rt�nt. Fut�s, �lland�an azt �rzem, minden idegsz�lam ezt suttogja.

– Az �rz�kszervek, csontok, �s test, nem hazudik – jelentette ki Run. – Ha �gy �rzed, az okkal van, lehet vesz�ly k�zeleg.

– Az �sz udvara, nem mozdul. Lucien �s Elaine szinte alig hallat mag�r�l. Ami�ta elterjedt a sz�besz�d a m�regr�l, ami a testedben volt, az�ta f�leg. De valami k�sz�l, ebben biztos vagyok – Nesta h�mm�g�tt, majd te�t k�rt a h�zt�l.

– Harcosok vagyunk, mi mindannyian – fordult meg ekkor Cassian – m�g te is, Zariel. Legyen sz� �rnyakr�l, Csillagf�nyes �g�retr�l. A lelkek meg�rzik, ha k�zeleg a baj. A seb melyet mindannyian kaptunk, m�ly, �s van, ami t�n sohasem forr �ssze. De mindannyian gyertya vagyunk, mely utat mutat, valaki m�snak. Nesta nekem, �n neki. Hunt, az �rkez�s�vel, �s az, hogy itt van, biztos vagyok, valami �j k�zeleg.

– Az eml�k, mely benn�nk van, k�zeleg a t�l �nnep is, �gy fesz�ltek vagyunk. Tavaly, mikor adni akart�l valamit. D�h�s voltam a vil�gra, mindenre. Tavasszal mikor a takar�ba bugyol�lva kis�t�ltam a romos h�zt�l messze, a parton megl�ttam egy dobozt. Tudom, hogy te vetted nekem, �s a tartalma, �rintetlen volt. �rizgetem Cass, �s a tudat, hogy k�sz�lt�l, olyan volt, mint egy dallam. Azt akarom mondani ezzel nektek, f�leg neked Zariel. Lehet, zuhan�s most az �let�nk. Kil�t�stalan, egy vihar el�tti csend. De b�rmi is b�nt t�ged, titeket, tegy�tek le. Mert a t�l �nnep�nek, a szeretetr�l kell sz�lnia. Megyek lepihenek, j� �jt.

Nesta els�t�lt, A t�bbiek figyelt�k m�g. A h�z k�sz�tett egy adag forr� csokit, mintha tudn� csak most ki milyenre v�gyik. Cassian ott hagyta, Run nem kapott b�gr�t.

– Csal�d alap�t�s on, ha hangosak vagyunk, lent v�r egy h�zik� �csk�s – v�llba veregette Runt, majd Cass elt�nt feles�ge ut�n.
– Szerintem hagyjuk �ket, �n amond� vagyok, �lj�nk a vend�g h�zzal – Run felkapta a forr� csokit, Zariel k�vette, Hunt z�rta a sort.

A Sz�l h�za megint tudta miben seg�tsen, apr� kis f�nyekkel mutatta az alagutat eg�sz a barlang sz�j�ig, a h�ba menni kellett egy kicsit, de a kis fah�zik� v�rta �ket. A t�z m�r lobogott, finom meleg �telek g�z�l�gtek. Huntnak volt egy vend�gszoba. Runnak egy, �s Zarielnek. A n� megtorpant, a faragott kis t�bl�csk�n finom k�z�r�ssal d�szelgett a neve.

A konyh�ba le�ltek enni, majd az �tel elt�nt.

– A Sz�l h�za nem unatkozik sohase – kacagta el mag�t Hunt. – K�sz�nj�k!

– Szerinted ez a h� temet� meddig lesz? – k�rdezte Run, Huntt�l.

– Nem tudom, j� lenne tudni mi v�ltja ki. Egy biztos, a forr� csokim megiszom �s alszok egyet. Rem�lem holnap vissza tudok indulni. J� �jt nektek.

Hunt megitta az ital�t, majd elt�nt aludni. Run �s Zariel �sszen�ztek, csend m�lyre hatol� volt. A f�rfi mintha tudta volna, mi zajlik a n�ben.

– Meg kell oldanod, hogy ne tombolj, nem csak nek�nk okozol ezzel gondot, a te d�monjaid sem nyugsznak a lelkedben. Vagy a m�sik megold�s, tombolj, add ki magadb�l mindent, ami f�j, benned van �s azt�n sz�rnyalj.

– K�sz�n�m Run, hogy t�mogatsz, �s megadod a v�laszt�si lehet�s�geimet.

– Sz�vesen, szeretn�m, hogy tudd, a k�tel�k�nkt�l f�ggetlen�l, tudd, �n t�mogatlak, b�rhogyan is lesz. J� �jt Zariel.

A Illyr ekkor els�t�lt �s aludni t�rt. Zariel sz�ve �sszeszorult, m�g mindig nem tudott ezzel a vonallal foglalkozni, pedig ugyanolyan fontos volt neki, mint bar�tn�je, Nia.

Egy s�t�t t�nd�r t�nt fel a messzis�gben, egyik oldal�n kereszt volt, m�sikon pedig csontok l�gtak l�ncon. Arca rideg volt, �s kegyetlen, gondolataiban k�stolgatta a v�laszt�s lehet�s�g�t, a most vagy soh�t.